Megint

Megint futok. De mivel ez már elhangzott, helyesebb, ha ezt írom:
Megint megint futok. Vagy:
Megint megint megint futok. És az is lehet, hogy
Megint megint megint megint futok.
Nem folytathatom tovább, mert az unalom-bíró még a végén még megint.

Ez a sok megint azért mégis jó. Mert a sok megint egymás után mégiscsak a folyamatosságot jelenti. Mint a vonatkereket kattogása, az óra ketyegése. Ta-ta, ta-ta. Ta-ta, ta-ta. Tik-tak, tik-tak. Megint, megint.
Vagyis innentől, ha azt mondom, "megint futok", az egyenértékű azzal, mintha azt mondanám: folyamatosan - továbbra is - futok.

Jégen futás. Szaggatott vonalak.

Ebből az következik, hogy ha abbahagyom, sem hagyom abba.

Kívül futok, kívül abbahagyom, belül futok tovább, aztán meg kívül is (megint).

A futás folyamatos. Csak a látvány szaggatott. Csak az élmény akadozik. De a futás folyamatos.