A birkák népe hosszú ideje nem tudja már, milyen a természetes halál.
A verebek egyenként, esetleg kettesével, hármasával röppennek le a friss tarlóra - hogy csipegessék az aratógép után megmaradt szemeket -, de ha valami veszélyt érzékelnek, hirtelen egyszerre, egy csapatban menekülnek vissza a lombba. Ezt képesek akár egy órán át is játszani. Lassan leszivárognak a földre, aztán iszkiri, gyorsan, nagy robajjal vissza a fára.
Az elefántok mintha nem emlékeznének, mi történt velük, mindenesetre nem állnak bosszút. Azért mégis valami átmegy a vadászatokból. Úgy hallom, az utóbbi időben a nőstények a kisebb agyarú hímeket részesítik előnyben.
2013. augusztus 4., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)