Állandóan csak visszatérek

Jó fél év eltelt úgy, hogy nem kerékpároztam, nem úsztam, nem lovagoltam, és nem is futottam. Kíméltem a térdem, bokám, sajnáltam az időm meg magamat, hogy nincs időm se futni, se kerékpározni, se úszni, se lóra kapni.
A hétvégéim elkallódtak munkában, torlódtak a teendők, gyűrött lettem, napi két szünetet engedélyeztem magamnak egy-egy kávéval, az egyik, a kora délutáni sodort cigarettával.

A nyár létrabordáin lépeget a tekintet

De most megint visszatértem a futáshoz egy szemvillanás alatt, ki tudja, hányadszor.
Felmerült, hogy egy hozzám közelálló asszony netalántán beteg. Nagyon. Esetleg halálosan. Addig-addig, hogy már nem lehetett azt mondani, á, dehogy. Belefészkelte magát az agyamba, nem tudtam tréfával elütni, lehetetlenné vált okos magyarázatokkal ellenérvelni, nem végiggondolni - még ha nem is hittem -, hogy mi van, ha mégis.
A végiggondolás több nyomvonalon haladt persze, közülük az egyik út a futáshoz vezetett.
Ha Te tényleg lerobbansz, elgyengülsz, magatehetetlenné válsz, végül pedig meghalsz itt nekem - gondoltam, miután megadtam magam -, akkor nagyon talpon kell ám maradnom! Akkor bírnom kell testileg, lelkileg, szellemileg, akkor rám marad annyi minden, ami most nem rajtam van, akkor be kell fejeznem egy-s-mást, akkor kell ám az állóképesség!
Elnyomtam a cigarettát, azt az egyet is, és futni kezdtem.

Az út szeret engem, visszafogadott azonnal. Fájt a bokám, a térdem. Szakadt rólam a veríték, mintha zuhogó esőben rohannék.

Kevéssel az után, hogy visszatértem a futáshoz, egy másik hozzám közel álló nő a barátnőjével elcsábított egy éjszakai úszásra, onnantól újra úszom. Amikor nagyon fáj a bokám, kerékpározok, és újra lovagolok. Nehéz megértenem, hogy' van minderre időm.
A futás időt csinál, ez most már biztos.

A rekkenő hőségben, már-már fekete háttal futok, és visszatér belém az élet, ahogy én visszatértem a futáshoz.

A futás fájdalom. Kezembe akadt Murakami Haruki könyve, a Miről beszélek, amikor futásról beszélek. Előszavában írja, hogy a futás fájdalom, de szenvedni nem kötelező. Nagy mantra.
A futás meditáció.
Közben az, Aki Miatt Újra Futni Kezdtem, javulni látszik. Ő is újra futni kezdett, kapott maga mellé egy nevetős tarahumara indiánt, ő segíti a lépteit.
Bizakodunk. Én - ijedtemben - mindenesetre már visszatértem a futáshoz, az életbe. Remélem, Ő is, akinek köszönhetően visszatérhettem, meg nem tudom mondani, hanyadszor.