 |
| Rájöttem, mi van. |
A tetszhalottas bejegyzésben írtam, hogy jó ideje nem is futok (szép kis fut-turista: nem fut /és nem is turista/ - hanem?: futurista. Semmi kétség, ez a jövő).
Ma jöttem rá. Nem tudom felidézni, hogyan, pontosan mikor, de egyszer csak bevillant (ezért is linkeltem ide, mikor az imént az Én Istenem, Jóistenem... bejegyzést írtam).
Az van, hogy egy ideje futás helyett meditálok. Évekig külső tájakat barangoltam végig kocogó üzemmódban - kétségtelen, hogy ezek a kószálások belsővé váltak.
Most pedig - hovatovább évek óta - szinte naponta meditálok, és gyakorlatilag mozdulatlanul szemlélődöm a belső világban - és kétségtelen, hogy ezek a túrák külsővé (is) válnak.
Majd erről még írok itt is, ott is, de most...
... becsukódik már a szemem.
(Úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, két sorral alább a megjegyzés szóra kattintasz.)
